Haláltánc avagy a Gyulölet Odája
Pengessék meg a húrokat,
Leheljenek életet e fuvolákba,
Hadd kezdodjön meg e zenebona
A múltból a jövobe,s tova;
Hadd táncoljanak a hangjegyek a gyulölet tiszteletére,
Melynek elobb vagy utóbb a bolondság lesz hu testvére.
Mily megtiszteltetés,hogy emberek lettünk,
Hogy képesek lettünk,
Bosszút állni egy egész életnyi tervezés után.
Hadd merüljünk el e mámor vérfürdojében,
E tünemény gyönörében,
E bukott mennyország áldásában.
Héliosz boldogan törtessen fel szekerével,
Majd alá,egy örök körben,
Mig az összes felho tovavándorol...
Esetleg parányi eszünk,a lelkünk maradékával
Felébred e szörnyu mestermu láttára
Az o kinjára és fájdalmára,
Istenem,bár átkoztam Neved!
Ellened vallottam belerúgván a racionalitásba,
Hibáztam,egy esztelen árnyék voltam,
Maga a megtestesült szégyen!
Hogy is vallhattam a végtelen ellen?
Hogyan is hihettem a gyulölet bájos igéreteiben?
Valaki voltam,aki már az ember nevet sem érdemli,
Valaki vagyok,aki az igazságot nem képes tisztelni.
Bukott angyalok szörnyulködve forditják el arcukat
Démonkutyak futnak el jelenségemtol.
Átkozott legyek,mert vak voltam,
Mert a földi törvényeket fogadtam el,
Elvegyülvén a szinpad bohócai közt,
Táncolván a feledteto zenebonára.
Pengették a húrokat,
Életet leheltek a fuvolákba,
Mig testem holtan hevert a talajon;
Akkor sem hagyták abba táncukat
Követvén a gyozelem délibábját.
Tisztelet a gyulöletnek!
Tisztelet a bolondságnak!
Mindketto megérdemli egymást,
Mindketto nélkülözhetetlen táplálék az emberiség számára,
Mindketto a halálunkba vezet.
Nem kimélvén sem pápát,sem királyt,
Nem kimélvén sem muvészt,sem lovagot,
Nem kimélvén sem kereskedot,sem szegényembert.
Tiszteletem mindket jótevonek,
De bár tunnének el teljesen életünkbol.
Mégis tudom-e tragédia az emberiség nagy részét kiirtaná.
Igy hadd zengjünk:Halleluját!
Hadd kiáltsuk:Gloria!
Ti csak maradjatok e tánc mámorában
Én inkább tovaszállok a sosemvoltak földjeire,
Ott legalább mentesülök e két átoktól,
S esetleg esélyt kapok a hibáim jóvátevésére.
Danse Macabre or Hatred's Ode
May they pluck the strings,
May they breathe life into those flutes,
May the row begin
From the past 'till the future and further on,
Let the notes dance in hatred's respect,
For wich soon madness will be it's true brother.
What an honor it is that we are adults now,
That we are capable
To take revenge ater a life-long plotting.
Let us sink into this drunkenness' pool of blood,
Into this phenomenon's pleasure,
Into this fallen heaven's bless.
May Helios happily run up in the sky with his wagon,
After it down,in a never-ending circle,
Until every cloud shall disappear...
Maybe our tiny minds,with our spirit's remainings
Will awaken at thw sight of this terrible masterpiece
For his pain and sorrow.
My God,although I cursed Your name!
I confessed against You,kicking in rationalism,
I've done many mistakes,I was a foolish shadow
The embodiment of shame!
How could I confess against the infinite?
How could I have believed in hatred's charming promises?
I was someone,who now is not worthy of the human name,
I am someone,who can't even accept and respect the truth.
Fallen angels turn their faces away from me in terror,
Hellhounds run away from my presence.
May I be damned for I was blind,
Because I only accepted the profane rules,
Mingling between the clowns of this stage,
Dancing to the rythm of this row.
They plucke dthe strings,
They breathed life into those flutes,
'till my body lay dead on the floor;
Even then they did not stop their dance,
Following victory's mirage.
Respect for hatred!
Respect for lunecy!
They both deserve themselves,
They both are essential food for humanity,
They both drive us in death.
Not caring for pope,nor the king,
Not caring for artist,nor the knight,
Not caring for merchant,nor the poor.
My respect for both benefactors,
But I wish they would disappear from our lives entirely;
Alas-this tragedy would alomst whipe out the entire humanity.
So let us sing:Halleluia!
Let us shout out:Gloria!
You just remain here in the dance's drunkenness,
I rather fly to the neverbeen's lands
There at least I may escape from these curses,
And maybe I will have a chance to correct my mistakes. |
