Sötét Ima
Nyissák meg elottem az örök fájdalom kapuit,
A véres fábol faragott Szárnyak táruljanak ki,
Mutatván egy elfelejtett világ foszlányait,
Egy összeomlott realitás törvényeit,
Egy eltaposott sziv darabjait,
Egy elveszett lélek hasonmásait.
Érzem,hogy a felfogásom kettészakad,
Érzem,hogy a világom két ismeretlen közt pang-
Ezek a szavak elszomoritanak,
Növelik bennem az örök keseruséget
Megnyitván az utat a hideg örökkévalóság fele.
Minek vagyunk részei?
Mely tudatalatti játssza velünk ördögi játékát,
Mely sötét múzsa szórja ránk a feledés mámorát?
Komerevvé varázsolván minket,
Bezárván a lehetoség kapuit,
Elzárván a teremtés útjait.
Engedjék meg,hogy része legyek ennnek a szenvedésnek,
Hadd tanuljam meg a fagyott világ tanait,
Hadd fedjem le arcomat homályositott maszkkal,
Hadd felejtsem el nevem,
Hadd felejtsem el énem,azt az átkozott valakit,
Aki valaha embernek merte magát vallani.
Lényemet saját árnyékom takarja el,
Szemeimet könnyeim homályositsák,
Növelvén a Harag Vadállatát a bensomben.
Ez az átkozott vad
Nem hadja a lelkem foszlányait békében;
Elfogyasztván maradék boldogságomat,
Az okokat melyek szerint hittem,hogy élni kell,
Melyek a csalóka reménységet ébresztették bennem-
De most nincs már miért felelnem.
Egy vándor hatolt be a világomba,
Egy vándor sétált végig az ábrándjaimban-
Csontos kezét a szivemre tette,s megfagyasztván azt,
Kinyitotta a szemeimet.
Fájdalmam átlényegült-egy fagyott pusztává,
Egy eltévedt bennso-világgá.
Nyissák meg elottem a feledés kapuit,
Hadd tévedjem el ebben a sötétségben,
Simogatván hideg húsomat,
Betakarván hideg testemet.
Hadd szivjon magába ez a gyönyör,
Hadd tiporjam le saját ábrándjaimat,
Hadd tépjem szét a támadók lényegét,
Hadd tegyem tönkre az ellenségeimet,
Hadd gyilkoljam meg saját magam.
Életem egy hazug törpe,
Egy végtelen labirintus,
A határok által elátkozva,
A törvények által tönkretéve,
A hibák által örökké kárhozva.
Hadd feledjem el életem,
Hadd feledjem el lelkem,
Hadd feledjem el ezt az üresseget,
Melyet egykor szivemnek neveztem.
Engedjék meg,hogy elmém elott
Nyitva legyenek az orültség kapui,
Hogy mélyebben tudjak belesüllyedni
Ebbe az elsötétedett realitásba.
Nyissák meg elottem a halál kapuit,
Velük együtt a teljes megsemmisülés átkait,
A fájdalom megszüntetoit.
Hadd halljak meg,
Hadd gyilkoljam meg testem,
Hadd vessek véget ennek a homálynak,
Hadd végezzem be ezt a hivatást,
Hadd vessek véget az életemnek.
Túl sok fájdalom tépett,
Túl sok szenvedés kinzott,
Túl sok ellenség támadott.
Hadd fürödhessem meg ebben a könnypatakban,
A vért moshassam le sebeimrol,
A hamut tisztithassam ki hajamból,
A buneimet veszithessem el e vizekben.
Atyám,Siralom Anyja és Szenvedés Múzsája,
Kérve kérlek fogadjátok el kéréseimet,
És semmisitsétek meg teljes lényemet.
Dark Prayer
May they open the gates of eternal mourning before me,
the wings made of bloody wood may open,
revealing a forgotten world's shreds,
A broken reality's rules,
A trempled heart's pieces,
A lost soul's doubles.
I feel that my opinion will break,
My world is stagnate between two unknowns-
These words are making me sad,
They're expending the eternal sadness within me,
Opening the dooor to a frozen eternity.
What am i part of?
Which subconscious plays it's devilish game with us,
Which dark muse sprinkles the drunkenness of oblivion on us?
Petrifying us,
Closing the gates of possibility,
Closing away the ways of creation.
May they allow me to take part in this pain,
Let me learn the secrets of this frozen world,
Let me cove rmy face with a mask,
Let me forget my name,
Let me forget myself,that cursed one,
Who dared to call itself a human.
Let my shadow cover my very being,
Let my tears cover my true visage,
Expending the Beast of rage inside of me.
This damned savage
Is not leaving my soul's shreds in peace;
Comsuming my remaining happyness,
The reasons why I thought that one may live-
But now there's nothing I'm responsible of.
A wanderer entered into my world,
A wanderer walked through my illusions-
Putting it's bony hands on my heart,and freezing it,
it opened my eyes.
My pain transformed into a frozen desert,
A lost innerworld.
May they open the doors of oblivion before me,
Let me loose myslef in this darkness,
Caressing my cold flesh,
Covering my cold body.
Let this pleasure inhale me,
Let me tremple my own daydreams,
Let me destroy my enemies,
Let me kill myself.
My life is a lying dwarf,
An endless labirynth,
Cursed by the limits,
Ruined by the rules,
Eternally damned by the mistakes.
May I forget my life,
May I forget my soul,
May I forget that emptyness,
What i once called my heart.
May they allow that before my mind
To be opened the doors of insanity,
So I can sink deeper
Into this darkened reality.
May they open the gates of death before me,
With them the complete annihilation's curses,
The ceasing of pain and torture.
Let me die,
Let me kill my own body,
Let me end this obscurity,
Let me end this calling,
Let me put an end to my life.
Too much pain teared me,
Too much suffering had tortured me,
Too many enemy had attacked me.
Let me bath in this pool of tears,
let me wash away the blood from my wounds,
let me clean the ash off my hair,
Let me loose my sins in these waters.
Father,Lament's Mother and Suffering's Muse
Please accept my requests
And annihilate my entire essence. |
